Ha Robogó, akkor Webrobogó!

 

Jó pár komolyabb változtatásmentes év után ismét kitettek magukért a Gilera mérnökei.Sikerült olyan formában átdolgozniuk a Runnert, hogy szinte semmiben sem egyezik meg az elődjével. Ezért egyszerűbb lesz teljesen új lappal bemutatni, mint azt sorolni, taglalni, hogy mit és hogyan fejlesztettek. Természetesen azért elsőre látni lehet rajta, hogy honnan származik, ki is volt az őse. Minden egyes Runneres jegyet magán visel, de még finomabban, még jobban kidolgozva. Sőt, egyéb motorokon már bevált elemet is próbáltak belecsempészni. Többek közt ilyen a visszafelé kunkorodó kipufogó, melynek elképzelése és formavilága a versenysportból ered. De ilyen például az is, hogy ha valaki oldalról megnézi a motor első idomát, a Yamaha Aerox által behozott túllógás köszön vissza. Ezek természetesen mit sem vonnak le értékéből. Miért ne lehessen valami jót ismerni és még jobbá tenni? Maga a végtermék gyönyörű lett. De vajon a formán kívül más Runneres tulajdonság is megmaradt? Lássuk mit tud éles bevetésen.

 

Az ülés hatalmas és nagyon kényelmes. Az elülső vége felé kellően elkeskenyedik és megfelelően van felfelé ívelve, így nagyobb fékezéseknél se csúszik le a lábtérhez az ember. Ötvenes létére is két személyesre lett kialakítva, mert sok nyugati országban két személlyel is lehet használni az 50-eseket, és hogy a nagyobb testvérbe csak más blokkot kelljen beépíteni. Egy személynek még elegendő, de kettőnek már biztos kevés ennek a kis gépnek a teljesítménye fojtott formában. Vissza az utashoz. A hátsó lábtartó nagyon szépen illesztették az oldalidommal egyvonalban és a logikusan kihasználható legmélyebbi ponton. A hátsó sárvédő megoldása azzal, hogy csak egy oldalt van felfogatva nem egyedi, de feldobja az összképet. A kipufogó formája bár sportosságot kéne hogy sugalljon, mégis egyből észre vehető, hogy inkább optikai elem, mint valódi teljesítmény növelő.

 

A műszerfal is olyan, mint a legvadabb sportmotoroké. Középen a fő helyet a kilométeróra helyett egy hatalmas analóg fordulatszámmérő kapta meg, ami egészen 13 000-ig van kalibrálva. Ennek szintén csak lélektani ereje van, mert ahhoz, hogy valóban el is forogjon addig, mélyen zsebbe kell nyúlni tuningalkatrészekért. Mellette a digitális órának van jelentős szerepe, mely minden valóban fontos információt közöl. Vízhőfok, üzemanyagszint, sebesség, pontos idő…

A hatalmas ülés alatt szintén komoly méretű sisaktartó kapott helyet, melynek nyitása nem az egyszerűbb esetek közé tartozik. Megszokott dolog, hogy a robogók oldalán, a hátsó részen lehet nyitni, vagy épp a kormánykapcsoló egyik végállása felé kell eltekerni a kulcsot. Komoly fejtörést tud okozni a gordiuszi csomó, mire az ember rájön, hogy itt magát a kulcsot kell megnyomni a gyújtáskapcsolóval együtt. A lábtérnél elhelyezett tanksapka nagyon praktikus, akár csak a fűtőnyílások, melyek kinyitására a meleg hűtő levegője áramlik a pilóta lábaira. Kicsit retrósan fest a berúgó kar, jó régen lehetett ezt a formát látni, az újabb gépeken inkább egy fékpedálra emlékeztetnek és sokkal rosszabb és nehezebb velük életet lehelni az erőforrásba. Így mindenképp praktikus elem.

Az önindító gyorsan és könnyen életre kelti a kis gép erőforrását. A hangja a vártnak megfelelő, valamivel ércesebb, mint az elődé volt, de koránt sem hasonlít a láncfűrészekére. Már az elindulás pillanatában érezhető, hogy a motor többre is képes lenne, mint amennyit mutat. Az emissziós és a segédmotorokra vonatkozó szabályok miatt rendesen vissza van fojtva. A megengedett csúcssebességig viszont a lehetőségekhez képest legnagyobb vehemenciával dolgozik. A variomatik hangolása nem igazán sportos, már meglehetősen alacsony fordulatnál is nyitni kezd, így egyenletes villanymotor karakterisztikát ad.

 

Mint ahogy azt sejteni lehetett, a fékek szenzációsak a Runneren, nagyon pontosan és jól adagolhatóak. A futómű hangolása tökéletes, mégis több sportosságot várt tőle az ember. A gödröket, útegyenetlenségeket hibátlanul csillapítják a rugós tagok, és a fordulókban sem hagyják hintázni a felépítményt. Sok robogónál a legnagyobb problémát a váz jelenti. Nem elég merev, így a gyorsabb kanyarokban, vagy bedöntött motornál ha gödröt fog az ember, deformálódik, csavarodik, ami menet közben kellemetlen élmény. A gondos tervező munkának köszönhetően a Runnernél nem jelentkeznek ezek a problémák. Teljesen simán egyenletesen lehet vele kanyarodni.

 

 

Ülésmagassága nem igazán az alacsonyak között van így kisebb termetű hölgyeknek problémát jelenthet biztosan megállni. Az oldalsó kapaszkodó viszont jól kézhez esik és a sztender kialakítása is jó, így nem nehéz a Runnert középállványra állítani. Az idomok pontosan vannak illesztve és szerelve, még nagyobb gödrökön való átugratáskor se nyikorognak, zörögnek. Tisztán érezhető, hogy a gyár mindenképp szeretett volna rátenni egy lapáttal előző munkájukra. Ahogy azt is érezni lehet, hogy maga a váz, fék és futómű jóval nagyobb teljesítményt, esetleg erőforrást is könnyen, zökkenőmentesen ki tud szolgálni. Mindenképp előnyére vált a típusnak ez a ráncfelvarrás, ami inkább teljes átalakításnak sikerült.

 Rendelje meg Webházunkból.